A kismarosi felső tízezer

Történelmi vasúti szárny tovább tákolásának vagyunk potyalesői és haszonélvezői, immár jó másfél százada a kőbe vésett kis állomásunkkal, két peronunkkal, valmint elég ronda felüljárónkkal. A legenda szerint azért lett Kismaroson állomás, mert egy igen magas beosztású MÁV tisztviselő szerelmes volt egy kismarosi lányba és könnyebb volt úgy udvarolnia, hogy megállt a vonat a falu közepén.

Régen volt egy másik híd, azt kőből építették olasz mesterek, csak a pálya villamosításakor le kellett bontani, mert nem fért át alatta a villanyvezeték. Később kihúzták az áramszedőnek való kábelt és rájöttek, hogy mégis elfért volna a híd alatt. Mindegy, gondolták - gondolom -, majd lesz új. Hát lett, fél évszázaddal később. Ráadásul a kő híd azon a helyen feszült ívbe, ahol a vasút völgye lehasította az egykori temetőt. Koponyák, lábszárcsontok, koporsók heverésztek szanaszét. Kézenfekvő volt, hogy az új temető a híd túloldalán létesüljön, mintha e gesztussal engesztelni próbálta volna az amúgy ateista világ gépezete a háborgatott lelkeket, hogy hamarabb találjanak rá az immár véglegesnek remélt örök nyughelyeikre. Talán még nem ért át mindenki, mindenestre gyakran tűnik úgy, hogy Kismaroson kisért a múlt, az átkos kor proletár élharcosait feltámasztó, vagy éppenséggel életben tartó szellemi örökség manifesztációi. Erről jut eszembe, az állomás legmodernebb épülete egy kocsma, a helyi polgármester építtette vadász büfé, mely üdítő - és a faluban szinte egyedülálló - módon nagyon harmonikusan illeszkedik a jegypénztár régi épületéhez.

A modern kori történelem három fontos eseménye pedig Hivert Gábor jegypénztáros, önkormányzati képviselő szolgálatba állása a kasszánál és a hangosbemondónál, a zónázó vonatok bevezetése, valamint egy P+R parkoló, ahová a zónázó vonattal Budapestre igyekvők letehetik az autóikat. Szinte fel sem kell tárni az összefüggéseket, annyira egyértelmű. Hivert Gábor gyerekkorától szereti a vasútat, régi kisvonatozó, jelenleg is ő vezeti a királyréti hajtánypályát, méghozzá kiválóan, maximális elismerés illeti ezért, képviselőként alkalma volt megtárgyalni, majd megszavazni a parkoló létesítését, amely azért jöhetett létre egész sor településen EU-s meg állami pénzekből, mert szerencsére jól kigazdálkodták Kókáék és Bajnaiék a vasúti szárny-vonalak bezárásával, a parkoló pedig egy gyalogos szemszögéből jelenleg pont úgy el van vágva a peronoktól, mint az új temető a régi holtaktól. Csak baleset ne történjen, de tényleg.

Történt ugyanis, hogy a most kiépített P+R (P+GY) parkoló egy olyan beláthatatlan kanyarulatában metszi a közutat, mely szinte lehetetlenné teszi a biztonságos átkelést. Viszont fokozza a bátorságát a kismarosiaknak/szokolyaiaknak. Érdekes egyébként, hogy ezen a helyen még pár évvel ezelőtt sokkal enyhébb kanyar volt, csak azóta fel lett újítva a kérdéses főút, és bár senk sem érti hogy hogyan - legfőképp az önkormányzat nem, mindenkire mutogat (Hofi legendás vicce a magyarázkodó pártfunkcionárusról, aki így nyilatkozik: ő....őő.....ő.... Mindig csak "ő", "ő", egyszer sem mondja, hogy "én".) -, mindenesetre a felújított út más nyomvonalra került, éles kanyarral a házak felé fordulva pont beláthatatlanná teszi a parkolóból való kijutást. Ráadásul van itt egy mozgáskorlátozott hely is kialakítva (nagyon helyesen, gondolom ez uniós sztenderd), ami annál izgalmasabb, mert nem csak a közúton kell átrohanni a sofőrnek/utasnak, hanem utána fel kell másznia egy körülbelül 30-40 fokból álló lépcsősoron is.

Ezzel lassan átkanyarodhatnánk a közútra, de akkor kimaradnának a vonatozás "best of"-jai, valamit Hivert Gábor képviselő társunk országos szinten egyedülálló és bámulatos hangosbemondásai, amiket én rajongással hallgatok, ha olykor-olykor beléjük futok, miközben a környéken lakók szívesen árnyalnák ebbéli lelkesedésemet. Szóval innen folyt. köv.